- Álmodtam a múlt éjjel, olyan meseszerűt. - szóltam, s mindenki meglepődött.
Körém gyűltek, s csendben figyeltek. Várták, hogy hátha bele kezdek. Szaporán szedtem a levegőt, mely oly tisztának hatott. Az enyészet, a pokol kapuja emlék volt csak csupán, s így már síró szekta zavarja az álmom tovább. Nem hittem el, hogy lehet ez, hisz Andrew nem tehette. Halkan, szelíden kezdtem bele.
*
A piros léggömb a Nanuk III-tól tovaszáll. A felhők fölött aranyos mosollyal új helyeket talál, halak nélkülit talán. Hosszú utazása Észak-Észak-Nyugat felé forró szelek lágy fuvallatán. Habár nem lehet annyira feltűnő, mint az első volt ma már. Kidurran megint, és a részeg ember a játszótér szélén újra sorba áll.
A kakasok az elsők. Két oldalt őrt állnak, s fél krajcárér kotkodálnak. Hangos ricsajuk nem hagyja aludni részeg emberünk. Talán jobb is így neki, hisz alva nem igazán konstatálná, mind azt a talányt, mit az éjszaka ád.
Nácik állnak az egyik végen. Egészséges testneveléssel hívogatva. Félmeztelen család anyák fitnesz bérletet lobogtatva. Kávézó asztal a másik részen, a kis kapitalisták körülötte hóbortos család apák. Középen meg egy állat, melyet érteni úgysem kéne, csak hát formái, nem éppen…
Krómozott belsők közt fetreng. Bálnákat igéz, majd elretten. Soha ilyet még nem látott, bár szemének minek hinne, csalás és ámítás, a tévképzete. Némán vonyít a holdra, azt hiszi most, hogy ő a farkas, ki felfalhatja mind két oldalt. Majd a kukához szédeleg. Megtámaszkodik, s a holdat nézi tovább. Rosszul léte tovaszáll.
Majd a kukába hány mégis, és figyeli ezen az asztalon mi az újság. Rátenyerel a színes lapra, majd szép lassan átlapozza. „A filmvagyon sorsa”, „A baszk rendezés: Holtjáték”, „Könyvmelléklet”, „Mit főz az ünnepre?”. Pálinkát reméli az ifjú, ki részegen alél a játszóterek szélén, majd isten lát lejönni az égből. Esküdni, mert volna pedig rá, hogy csak postait nyalogatott, vagy maximum egy kis csokit szopogatott.
*
- Esti mesének talán kissé erőltetett. Nem hiszem, hogy fogat mosna előtte a mackó. - szól közbe a Bérlő, s kritikus szemmel méri végig, hogy hallok meg ettől félig.
Felállok inkább, s újjá született szobákat járom, sehol az apokalipszis nyoma, sehol egy kis méreg. Már keresném a táblát: Tiszta udvar, Rendes ház, de a szerzetes megváltást hozva lebeg közbe a képbe. Hogy sanda mosollyal kérje, hogy fojtassam mesémet.
*
Isten fehér tógában, vakító fénnyel, dörgő hangon számon kéri ittas egyedünk. Mit adott néki, s hogy használja azt, majd kéri, válaszoljon néki. A fiú lehányja. Majd lepisili, s kérdi megfelel-e a válasz. JHV a zsidók bosszúálló istene, gyorsan sújtja őt halálra és száll vissza a fellegekbe, hogy hátha nem kési le a híradót a hideg sörrel. Szerda a foci meccs is ma jött el. Nevet a bajszán, és tapsol a vörös ördögnek. Majd sírva fakad, hogy ma mit élt meg.
*
- Tanulságnak talán lerágott csont. - s újabb kritikus tekintet - Nincsen benne semmi új, akkor meg minek? Hagy inkább, s nézz valami filmet.
Ott hagyom őt is, s leülök, ahogy mondta filmet nézek, dobos köröm gyűjtöm magam köré. S ha már a történetet loptam, akkor Jugoszláv szóra váltok, Arizonába álmodni járok. A hajó, a háttérben, a léggömb a fellegekben. A hal repül, de nem beszél… - Van még tovább? - kérdezi furcsa, s kizökkent a gondolatból.
- Ha szeretnéd…
*
Részegünk halottan fekszik tovább, várja és álmélkodva a halálban, érti végre, Isten nincs is máshonnan, csak belőle. Majd sírva fakad ő is, felnéz, és köp egy nagyot. A földön fekve még holtában is a holdat nézi. Álmos tekintete meséket igézne végig. Majd feláll, és fáradt szemmel meséli tovább, hogy volt mind az mit még élve látott, s mitől más egy halott ezen a világon.
*
- És mit mesélt?
- Nem tudom. - majd hanyatt vágódva sírva fakadtam, s gyászos képemen nem segített semmi. Fiktív kutyám nyalogatta arcom, de gyorsan elzavartam. Magányra vártam, s megbocsátásra. Azt hiszem elhittem mindent egy pillanatra.
- Mi a baj? - kérdezte az Angyal Arcú Lány, ahogy könnyemet törölte. S hangzott újra a válasz:
- Nem tudom.
