Lopott Karakterek Albérlet

Fém hüvelyek közt tengődve, s olajos kesztyűvel közéjük hatolva látom ma a napom. S hiába minden csepp verejték, mely talán kicsit megnedvesítené, az acél vaginák nem szeretnék. Hiába túrod, hiába borzolod, nyafogsz, könyörögsz, elvarázsolsz, lélektelenül vonaglanak csupán…

A piros számláló fénye ébresztett. Nem tudtam, hogy került ide, nem mondta el nekem senki. Nem tudtam a célját sem, csupán annyit sejtettem, hogy ha a nullához ér valaminek történnie kell, a kilenc hónap vége pedig már közel. Fáztam, pedig a környezet szabályzó jól működött,…

1.   Hallgatag voltam, mint mindig. Hiába jutott el minden a tudatomig, csak csöndben ültem és kerestem az egyensúlyt, vagy valamit, mi kiránt- e fátyolos elzárkózásból. Arcom persze játszott és sokat beszélt, bár ezt kevesen értették. Mint minden nap ma is a kávéház…

A ház hét emelet magas volt. Minden emeleten egy lakás, minden emeleten egy élet. Mégis egy volt és egész. Lélegzett, lüktetett, azaz élt. A szemeim előtt pörögtek az évek, s jártam keltem a ház körül, de soha nem mertem belépni. Olyan ijesztőnek tűnt, olyan félelmetesnek.…

Megszülettem, felcseperedtem. Mesébe illő nem? Fut végig az agyamon, ahogy a könyvesbolt polcai között bóklászok. Semmi más nem jut eszembe, csak egy verset keresek, de nem emlékszem a címére, még a szerzőre sem, csupán annyira, hogy egy filmben hallottam, s a szerelemről szól.…