A hosszas bolyongás után végre megtaláltam a termet, de nem hittem a szememnek. Nem az volt a furcsa, hogy lényegileg nem voltak sík felületek, s az egész olyan szürreálisan hatott, hogy azt hittem egy rajzfilmbe csöppentem. Közel sem, elsőre talán ez fel sem tűnt.
Először a középen álló hosszú étkező asztal ragadta meg tekintetemet, melyen Izabell lassan haladt előre négykézláb, s valami fehér port szívott az orrába. Megrémültem. Aprócska miniszoknyája nem igazán takart semmit, s csizmája is túl mutatott azon, amit eddig vonzónak véltem. Rám nézett.
A szemei kerekségét nem volt időm megfigyelni, az biztos, hogy meglepődött, de nálam semmivel sem jobban. Az asztal körül fekvő sokaságot bámultam. A lábaim a földbe gyökereztek a rengeteg meztelenül szeretkező láttán.
Orgia. Ennyi futott csak fénysebességgel ide-oda az agyamba. Túl erős volt a kép, nem tudtam vele hirtelen mit kezdeni. Bambán álltam, s szemeim furcsán üvegesnek hatottak.
Az össze fonódó testek tengerén lassan elindult felém. Nem mertem megemelni a fejemet, a csizmákat néztem. Az ismerős mozgással próbáltam nyugtatni magam, de nem ment. Majd hozzám ért. Minden izmom megfeszült, s csodálkoztam magamon, hogy nem ugrottam hátra.
- Mit keresel itt?
- Téged.
- Miért?
- Mert látni akartalak. Bár erre nem számítottam. - végre felemeltem a fejem, s némi önbizalmat kölcsönzött, hogy az ő szemébe még nagyobb kétségbeesés tükröződött, mint amit én valaha is átéltem életemben. - Azt hiszem inkább megyek.
- Ne.
- Miért? Van annak értelme, hogy maradjak. - a szeme fátyolossá vált, azt hittem most rögtön elsírja magát. De hirtelen két festett körmös kéz fonta át felsőtestét hátulról a nyaka felől. Úgy tekeregtek rajta, mint a kígyók. Most már hátraugrottam.
Az egész kép valami szörnyű súllyal kezdett nehezedni rám, azt hittem megőrülök, s habzó szájjal fognak elkaparni valahol a közelbe. Az orgiával kézen fogva, most már a „valamibe nagyon beletenyereltem" sétált körbe-körbe szellemem mezején.
A kezdeti sokk után a hangok is kezdtek áttörni tudatom védekezésén, s ez még furcsábbá tette az egészet. A nyögésekkel Debussy keveredett mely most már tényleg kiverte a biztosítékot.
- Adjatok egy nyugodt helyet, had szívja fel egy kis speedt. - nem tudom miért mondtam ezt, s nem is igazán értettem.
A szavaimra megjelent a kígyókhoz tartozó fej is. Először Medúzát láttam, de gyors fejrázás után egy ismeretlen nő arca jutott el tudatomig.
- Miért akarsz te speedezni? - kérdezte.
- Hogy kicsit megnyugodjak. - közben hátra kellett lépne, mert egy pár majdnem a lábamra hemperedett.
- Te félsz. Milyen művész vagy te? Itt lenne a lehetőség, átadhatnád magad, s te megijedsz.
Azt hiszem igaza van, de nem vagyok erre felkészülve, nem tudok még mindig uralkodni a káoszon a fejemben, s ami még furcsább semmilyen szexuális izgalmat nem érzek. Kiégtem. Hiányoznak körülem, akiktől az impulzust kapom.
Hirtelen egyedül érzem magam és fázni kezdek. Izabell megfogja a kezem, és ettől hirtelen felmelegszem.
- Nyugodj meg. Ez csak egy állom.
Nem, nem lehet állom, s egy sikoly nyomja el a fejemben minden gondolatomat.
- Sznobság. - üvöltök fel (bár nem tudom, hogy jön ez ide), s több száz tekintet fókuszában találom magam. Megpróbálok hátrálni, de a kezemet nem engedi el. Egyre melegebb vagyok, lassan izzadni kezdek.
Az ismeretlen egy zsebkendőt kap elő, s törölgetni kezdi az arcomat. De még hálás tekintettel sem tudom megköszönni neki, mert Izabell szemei rabul ejtettek. Gyönyörű ez a nő, s eddig ezt szinte észre se vettem. Elveszek lelkének tengerében egy pillanatra, majd már csak arra eszmélek, hogy a földön fekszem, s feje az én fejemen.
Megnyugodtam, lassan vége az egésznek, érzem, hogy fásulok, s lassan lecsukódik a szemem, már alszom is. Ennyi volt, ha felébredek biztos minden megszűnik. Alszom, álmodok...
