- Egy történetbe vagyok bebörtönözve, az idők kezdete óta. Azt hiszem nem is lehetne ettől kilátástalanabb a dolog. - de persze a pult másik oldalán csak üresen bólogatott a poharakat törölgető majom. Legszívesebben lelőttem volna, de ez már nem az a világ. - Magamba akarok harapni. Le akarom rágni a saját fejem. - kétségbeestem, azt hiszem ez a legjobb szó amit mondhatok helyzetemre. - De nem elég egy közhelyes felismerés mára, azt hiszem a saját fejem rabja is vagyok.
A tekintete még üvegesebb lett, teljesen kizárt. Végül is mit várhattam volna, azt hittem, hogy ő a sok száz történet után majd az enyémben végre meglát valamit. Ugyan már. Ennyire naiv még én sem lehetek. Felhörpintettem az utolsó kortyokat, elnyomtam a cigit és távoztam.
Az utcák éjjeli kietlensége jobban illet a hangulatomhoz. A vágyhoz, hogy meghaljak, s újra kezdjem az egészet az elejétől. A szél csípősen marta fel a környék levegőjét. A házak mind néma emlékként álltak körülöttem, de nem bírtam ordítani. Nem illet a pillanathoz. Egy rossz krimi nyomozójának éreztem magam, de számomra csak saját életem okozott megoldandó rejtélyt.
Az öngyújtóm kattant, s a forró füst végigjárta egész testem. A mesék meghaltak, a kalózok elköltöztek, a tündérek nem is voltak. Az utcát pedig sötétség lepte el. Minden egyes lámpa úgy döntött, hogy a csillagokra bízza sorsomat. Évek óta nem láttam őket. A kis fénypontok a fekete égen. Csodálatos. Ők még mindig elkísérnek.
Izzadni kezdtem, hogy az alkoholtól, vagy a láztól nem tudom, de nem mintha számítana. A reményre, s a holnapra vártam, de ezek is csak közhelyek, soha semmi újat nem tudtam mondani vagy gondolni. Ennyi az életem.
A távoli zene is bús életeket hívott elő magából. Hívogatott, mint egy rovart a fény úgy vonzott maga felé. Sűrű tejszerű köd telepedett rám el sem hittem hirtelen. Nem lehetnek ilyen kegyesek hozzám az istenek. Minden össze játszott velem.
- Óh, igen! - szakadt fel belőlem, s szinte már futottam a zene felé, mely oly csodásan töltötte be az egész teret. A szívem újra hevesen vert, s az arcomat pír öntötte el. A köd felszakadozott, s nem hittem szememnek...
*
Egy ágyon ébredtem. Nem volt ismerős semmi, csupán a szám szörnyű íze. Meztelen voltam, jött a következő felismerés.
- Hol vagyok? Hogy kerültem ide? Valaki segítene? - próbálkoztam, de sehonnan nem jött válasz. Felkeltem. Egy tálban vizet találtam, s mellette fogkefét. Egy széken ruhák.
Frissen és tisztán léptem ki az egyetlen ajtón, mely rögtön a szabadba vezetett. Fák között álltam, s arcom teljes hitetlenséget tükrözhetett. Vissza léptem a házba, s szememet kezdtem törölgetni, hogy hátha elmúlik a látomás. De nem. A dolgok semmit sem változtak.
Lehet, hogy meghaltam, de nem akkor biztos mindenhol fortyogó bugyrok és kénkő lenne. Nem kerülhetek a mennyországba, már csak azért sem, mert nem hiszek benne. Akkor ez nem lehet más csak egy újabb szint...
- Áh végre magadhoz tértél. - jobbról hallottam egy női hangot. Oda kaptam a fejem...
*
Újra az ágyon tértem magamhoz, de most nem mertem kinyitni a szemem. Az előbbi látomástól csak újra...
- Felébredtél? - kérdezte ugyan az a hang. Kinyitom a szemem, s most már kicsit nyugodtabban kezelem, hogy egy repülő fénylabda szólított meg. Majd még jobban megdöbbenek, ahogyan növekedni kezd, s ember formát ölt. Két hatalmas pillangó szárnyán kívül egy gyönyörű nő. Egy kendőt vesz a kezébe, s megtörölgeti a homlokom. Nem tudok megszólalni nem értek semmit sem.
A keze után nyúlok, s megfogom. A szemembe néz, s lassan végigsimítva fejem elhúzza a kezét, s tovább folytatja az előbb elkezdett műveletet. Valami érzékiség lappang minden mozdulatában. Lázba jövök, s mindennél jobban kívánom. A szeme is valami vad bujaságot tükröz, melytől csak még izgatottabb leszek. Szinte már zihálva veszem a levegőt, s ez neki is feltűnik.
Hozzám hajol, s csókot lehel az arcomra. Szinte felrobbanok. A szája mézédes, s haja mint a legfinomabb bársony simogat közben. Hirtelen nem kapok levegőt, s a képek is elsötétednek egy pillanatra, majd elemeli fejét, s minden újra rendbe jön. Mellém bújik, s halkan a fülembe súgja:
- Minden rendben. A történetnek vége. Megszabadítottak téged.
