Lopott Karakterek Albérlet

- Egy történetbe vagyok bebörtönözve, az idők kezdete óta. Azt hiszem nem is lehetne ettől kilátástalanabb a dolog. - de persze a pult másik oldalán csak üresen bólogatott a poharakat törölgető majom. Legszívesebben lelőttem volna, de ez már nem az a világ. - Magamba akarok…

A hosszas bolyongás után végre megtaláltam a termet, de nem hittem a szememnek. Nem az volt a furcsa, hogy lényegileg nem voltak sík felületek, s az egész olyan szürreálisan hatott, hogy azt hittem egy rajzfilmbe csöppentem. Közel sem, elsőre talán ez fel sem tűnt. Először a…

Gyanútlan sétáló az utcán. Kirakatok közt lassan válogat. Szemét futtatja előre, s soha nem elégszik meg a pillanattal, melyben van. Az egészet akarja, a néger arcot a kifőzde füstjében, mely kétsaroknyira még tőle. A néger nézi. Szúrós tekintettel próbálja elüldözni.…

A finoman csordogáló tavaszi estét, halk és álmos fák szegélyezték. Könnyeden meghajoltak, s a széllel susogtak jó kívánságokat. Az ég lassan újra éledt, s a tüzes golyóbis szemeit meresztgette. Egy-két virág könnyet ejtett, a fűszállak lassan sírni kezdtek. A harmatos…

Félek. Ahogy magam elé bámulok némán, be kell, valljam, hogy félek. A halk zajok (már megint a narancsok?), a film képkockái, testem minden apró kis rezdülése megijeszt (áh ugyan, csak elmém játszik rossz játékot velem). Ahogy körbe nézek a félhomályba burkolózó szobában,…