Lopott Karakterek Albérlet

Gyanútlan sétáló az utcán. Kirakatok közt lassan válogat. Szemét futtatja előre, s soha nem elégszik meg a pillanattal, melyben van. Az egészet akarja, a néger arcot a kifőzde füstjében, mely kétsaroknyira még tőle. A néger nézi. Szúrós tekintettel próbálja elüldözni.…

A vasút állomás vicsorítva mutogatta szőrös fogait mögöttem. Prüszkölt és fújtatott. Az ajtó pont időben zárult, hogy ne ugorjon rám a véres szemeit forgató fenevad. A gyomrából épphogy megmenekültem, de nem akart elengedni. A vasparipa viszont sebesen száguldott, hogy…

- Álmodtam a múlt éjjel, olyan meseszerűt. - szóltam, s mindenki meglepődött. Körém gyűltek, s csendben figyeltek. Várták, hogy hátha bele kezdek. Szaporán szedtem a levegőt, mely oly tisztának hatott. Az enyészet, a pokol kapuja emlék volt csak csupán, s így már síró szekta…

- Andrew? Andrew? Hol vagy Andrew? - üvöltöttem fel, miután sikeresen bekászálódtam a bejárati ajtón. A kíváncsi kígyóbűvölő szomszéd előtt még sikerült becsapni az ajtót. Nem sikerült belesnie, de hol van Andrew, már rég itt kellene lennie. Nem értem ezt a háztartási…